Emberi maradványok… Hol máshol, mint az ország házánál?
Margit híd, Pesti oldal, part menti kövezés. Július 20.
Humán koponya. Nagy valószínűséggel férfié, 40 év fölött.
A halántékcsonton feltehetőleg perimortem (a halál idején, vagy ahhoz nagyon közel keletkezett) sérülés, apró lyuk. Lövéstől? Csákánytól? Vagy csak beverte a fejét a parton? Netán segítettek neki ebben??
Az alsó állkapocs leválva. Jobbról a második kisörlőn friss fogtömés.
A helyszín ugyanaz. Július 28.
Humán lapockacsont maradványa. Valószínűleg korábbi.
Minden valamirevaló hidrobiológusnak vannak félelmei. Félelmei arról, amit semmi esetre sem szeretne látni, főleg nem a hálójában.
Kollégámnak, aki különös tehetséggel bír a bizarrságok megtalálásában, megannyi háborús maradvány (aknagránát, éles löveg, repülőbomba, sőt még egy komplett betonhajó is!) és állati tetem (hatalmas bomló vaddisznó, felpuffadt házi kedvencek) mellett a leginkább kerülendő vízi hulla is kijutott. Mivel én a saját haditechnikai ismereteimmel a bomba- és gránátkinézetű képződményeket gond nélkül békés hulladékként azonosítom, nálam az efféle nemkívánatos találatok listáján mindeddig az emberi maradványok álltak az élen…
Ha már hosszú ideje egészen apró dolgot (mint amekkora egy szitakötő lárvabőre) keresünk, az egyhangú kövezésen annak megtalálására összpontosítva, igazán könnyű valami méretesebb mellett elsiklani. Pontosan így jártam egy emberi koponyával. Már jócskán továbbhaladtam, mire ennek a valószínűtlen, tömör csontdarabnak a teljes rémséges információtartalma elkerülhetetlenül nyilvánvalóvá vált…
Miután a lassú felismerés utáni rohamos rosszullétem enyhült, felmerült az a szükségszerű kérdés, vajon mi a teendő ilyen helyzetben? A gyakorlatias gondolkodás legnagyobb hiányában, a továbbiakban én a koponya őrzésének fontos feladatát láttam el, miközben apám távintézkedett, gyűjtőtársam pedig tovább kereste a szitakötőket. A koponyát szemmel tartva, nehogy lába keljen (nem mintha bárki járt volna a környéken), az élet ilyesfajta befejezésén merengtem és elmélkedtem, olyannyira elmélyülten, hogy a hiányzó állkapocs (ami mindaddig a lábamnál hevert) meglétére már csak a kiérkező járőrök hívták fel a figyelmemet. Ők aztán újabb rendőröket riasztottak, akik – az én szitakötőgyűjtéshez szokott szememben – nem túl nagy alapossággal megszemlélték a helyszínt, hátha akadnak még hiányzó testrészek a közelben. Később, sokat váratva magára, befutott a fő szakértő is, aki az emberi maradványt pontosan úgy kezelte, akár egy fogyóeszköznek minősíthető focilabdát: jól begyakorolt mozdulatokkal, lábbal forgatva, ide-oda gurítgatva vizsgálta meg. Végül a koponya bekerült abba a bizonyos papírzacskóba, egy ismeretlen története pedig közömbös bezacskózással ért méltóságtól fosztott véget. Mindez hol máshol, mint Parlament épületénél Budapesten…
Az után, hogy valaki emberi koponyát talált, igen nehéz visszarázódni a régi kerékvágásba, mégpedig abba, hogy a vízparton nem csontok, hanem szitakötők után kellene kutakodni. Így tulajdonképpen nem is ért váratlanul, mikor a Margit hídnál a következő gyűjtéskor újabb emberi maradvány, ez alkalommal egy lapockacsont került elő a kövek közül. Ez pedig a nagy sietségben nálam maradt. És mivel nem tartottam illendőnek sem kidobni, sem pedig a buszon az egész városon keresztül kézben cipelni, becsomagoltam egy gyorséttermes papírzacskóba. A sors iróniája, hogy pont ez volt kéznél. A bonyodalom ezután jött, mikor otthon kedves nagypapám a szobámban kallódó csontos zacskót egyértelműen szemétnek tekintette, és megszabadult tőle. Később sehol sem találtam, ám mégsem állhattam elő az otthoniaknak azzal a kényes kérdéssel, hova tűnt a szemétnek álcázott humán lapockacsont. Így nagy titkosan kellett végrehajtani a csontkereső expedíciót a házban, végül pedig a kukában, ahol meg is lett a csontom. (Mert ha már egyszer hazahoztam, csak nem kallódhat el, vagy még rosszabb, köthet ki a szemétben.) Azóta a lapocka a titkos szekrényemben tartózkodik teljes inkognitóban. Egy összeszáradt cápabébi és sok más fura szerzemény társaságában…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
