A lárvabőrök gyűjtése
Amennyiben a szitakötők előfordulását vagy mennyiségi viszonyait szándékozunk vizsgálni egy adott víztérben, erre alapvetően három módszer van: a lárvák, a lárvabőrök (exuviumok) és az imágók keresése/gyűjtése. Mivel a szitakötők imágói messze elkóborolhatnak, a pontos fejlődési helyet a lárvák vagy a lárvabőrök (exuviumok) jelenléte jelzi. Utóbbiak közül természetvédelmi szempontból legelőnyösebb az üresen hátrahagyott lárvabőrök gyűjtése, hiszen így elkerülhető az élő állatok befogása. Ez a módszer leginkább a nagyobb termetű szitakötőfajoknál alkalmazható, mivel ezek exuviumai méretükből adódóan (néhány cm) a terepen viszonylag könnyen észrevehetők és hosszabb időn, akár heteken keresztül a helyükön maradnak. Összegyűjtésük bizonyos esetekben (pl. mély, gyors sodrású folyók) egyszerűbb, mint a lárvák kézihálós gyűjtése: nincs más tennivalónk, mint alaposan átvizsgálni a vízszegély mentén minden lehetséges kirepülési aljzatot (növényzetet, talajt, uszadékot, mesterséges tárgyakat, stb.).
Egy feltűnően nagy (Anax sp.) és egy pici exuvium (Sympetrum sp.)
A fajok többsége kizárólag függőleges testhelyzetben képes imágóvá vedleni, így a lárvák olyan aljzatot keresnek, amin ebben a testhelyzetben stabilan meg tudnak kapaszkodni (pl. nádszár, fatörzs). Rendszerint a vízszegély közvetlen közelében, az első ilyen aljzaton történik a vedlés, így nem kell nagy távolságokban keresgélni a bőröket (amennyiben vízben álló növényzet is van, gyakran azokra másznak fel). Ha egységnyi területen (vízfolyásoknál egységnyi partszakaszon) az összes bőrt összegyűjtjük, nem csupán a fajok jelenlétéről, hanem azok mennyiségi viszonyairól is tájékozódhatunk. A kulcs a megfelelő időzítés: exuviumgyűjtésre csak a kirepülési időszakban van lehetőség, ami fajonként változik, mind időzítését, mind hosszát tekintve (lehet néhány hét vagy több hónap is). Az állománynagyság becslésére elegendő lehet egyszeri, a kirepülési csúcs környékén végzett exuviumgyűjtés, de pontosabb képet kapunk, ha azt a teljes kirepülési időszakban rendszeresen ismételjük, mivel az exuviumok azért idővel tönkremennek. A rendszeresen végzett mennyiségi exuviumgyűjtés sok egyéb információt is nyújt, például a fajok fenológiájáról, kirepülési dinamikájáról, ivararányáról vagy a lárvák kirepülést megelőző viselkedéséről (mekkora távolságot tesznek meg a vízszegélytől, kötődnek-e valamilyen kirepülési aljzathoz).
Exuviumok a vízszegély menti növényzeten
