Az elárasztott partszakasz. Mindent visz a víz.
A rekordméretű dunai árvíz miatt a budapesti folyószakaszon a gyűjtéseket a tervezettnél később tudtam csak megkezdeni…
Kedvezőtlen környezeti feltételek esetén (mint amilyen ez a hatalmas hidegebb víztömeget hozó áradás volt) a szitakötők lárvái halogatni tudják ugyan a kirepülést, de csak korlátozott ideig, maximum egy–két napig képesek erre. Emellett az alacsonyabb vízhőmérséklet lassítja a lárvák fejlődését, ami szintén késlelteti a kirepülést. Idővel viszont, amennyiben a vízszint tartósan magas marad, a lárvák a kedvezőtlen körülmények ellenére is imágóvá vedlenek. A kirepülés ilyen esetekben rendszerint nem a partról, hanem valamilyen, számukra közelebbi, könnyebben elérhető, vízben álló aljzatról történik. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi a vedlés után hátrahagyott lárvabőrök (exuviumok) mennyiségi gyűjtését – ami adott hosszúságú partszakaszon az összes lárvabőr begyűjtését jelenti –, mivel ahhoz óriási elárasztott területet kellene átvizsgálni. Mindeközben a folyamatos vízszintemelkedés el is mossa az exuviumokat.
A kiszélesedett folyómeder...
... amelynek szélén valahogy így lehetne exuviumokat keresni.
Parkolást jelző tábla, amely kirepülési aljzatnak remekül megfelel.
A katasztrófaturisták aligha vonhatók be a keresésbe.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
