Egy falatka szitakötővel.
Szitakötő vs. darázs – itt sem a méret a lényeg
A szitakötőt, dacára jókora méretbeli fölényének és kiváló röpképességének, egy darázs (nem csupán egy termetesebb lódarázs, hanem valamelyik kisebb testű faj képviselője is) meglepően könnyen leteríti. Különösen igaz ez egy frissen imágóvá vedlett szitakötőnél, amelynek a teste még nem keményedett meg, és emiatt rendkívül sérülékeny.
A sárgás szitakötő frissen vedlett imágója, sikeres szárnybontást követően, az első röptére készült, amikor a támadás érte. A darázs a kiszemelt szitakötő fejénél kapaszkodott meg, mire az védekezésként intenzív szárnymozgatásba kezdett. A rezegtetésre a darázs néhányszor visszahátrált, de mindig újabb és újabb rohamot indított. A kitartó védekezés hasztalannak bizonyult, a támadásra a szitakötő idővel látszólag bénultan elterült. Ekkor a darázs a szitakötő teljes potrohát precízen leválasztotta a torról, majd ebből lehasított egy jókora darabot, amit ezután elszállított, minden bizonnyal a közelben lévő fészekhez. Nem sokkal azután, hogy a darázs elrepült a potroh egy darabjával, a megcsonkított és mindaddig mozdulatlan szitakötő megkapaszkodott és rövid szárnyrezegtetésbe kezdett. Néhány perc elteltével azonban a darázs visszatért, s a prédát ismét a fejénél támadta. A szitakötő ugyan újra védekezni próbált, de a darázs másodszor is leterítette. Ez alkalommal a torról választott le egy nagyobb darabot, amit megint elszállított. A szitakötő ezután már nem mozdult, a darázs pedig újra és újra visszatért, míg a zsákmányt több részletben el nem hordta.
A nagy fogás: egy frissen kirepült sárgás szitakötő (Gomphus flavipes).
A darazsak, elsősorban a Vespa és a Vespula génusz tagjai gyakran támadnak meg frissen vedlett és érett, akár saját termetüknél jóval nagyobb szitakötőket (pl. a Vespula vulgaris a nála kb. ötször nagyobb Aeshna cyanea fajt). Bár a leírások általában egy-egy megfigyelésről szólnak, bizonyos esetekben a darazsak okozta mortalitás a kirepülő szitakötő-populáció jelentős részét érintheti.
További ismeretek a darazsakról, mint a szitakötők predátorairól:
Dijkstra, K.-D.B. – Cordero Rivera, A. – Andrés, J.A. (2001): Repeated predation of Odonata by the hornet Vespa crabro (Hymenoptera: Vespidae). – International Journal of Odonatology 4: 17–21.
3. gyűjtőnap: Római part
Természetközeli, döntően csupasz kavicsos partszakasz, némi partra kisodort uszadékkal. Itt a kavicsok közt a lárvabőrök remekül rejtőzködnek (főként vakító, direkt napsugárzás esetén), ráadásul sokszor csak maradványos állapotban lelhetők fel a kutyasétáltatók és egyéb kirándulók intenzív forgalma és taposása miatt. Az eredmény csupán 4 db lárvabőr, valamint egy darázs okozta haláleset (lásd fent).
A legutálatosabb aljzat, ha lárvabőröket keresünk.
